A LEVSZKI ZSÓFIA TÖRTÉNETE

A csapat bölcsője, a Budaörsi úti kolesz

A Levszki Zsófia patinás csapatnak számít, története egészen 1995 tavaszáig nyúlik vissza. Elsős egyetemista fejjel ekkor néhányan azon törtük a fejünket, milyen keretek között tudnánk hódolni szenvedélyünknek, amelyet futballnak hívnak. Néhányan az alakulgató csapatból testnevelés óra keretében a BEAC sporttelepén kergettük a labdát, mígnem egyikünk, Meinczinger Tibor (csapattársaknak csak egyszerűen Meinczi) felfigyelt arra, hogy az ELTE Budaörsi úti kollégiumában rangos bajnokság zajlik, amelynek tavaszi idényére új jelentkezőket is keresnek. Rögvest eldöntöttük tehát, hogy itt rakjuk le az alapokat. Már csak egy csapatnév hiányzott, de a földrajzosok örök hóhányója, Polgár Tamás agyából hamar kipattant az ötlet: legyünk Levszki Zsófia! Hamar rábólintottunk a dologra, mert Reál Margitból, AS Kómából és hasonlókból jópárral találkoztunk már, de Levszki Zsófia tudomásunk szerint egyetlen van az egész világon, és ez A MIENK. A 95-ös tavaszi bajnokságban tehát a második vonalban, a B-csoportban kezdtünk, a következő kerettel: Ambrus Tamás, Andor Gergely, Devich Dénes, Feczkó Tivadar, Jávor Balázs, Jeney László, Meinczinger Tibor, Polgár Tamás. A csapatból jómagam, Ambrus Tamás, valamint Jeney Laci és Polgár Tomi a földrajzos vonalat erősítettük, Andor Gergő, Feczkó Tivi és Meinczi informatikusokként bontogatták szárnyaikat (más-más szakokkal kiegészítve), Jávor "Baba" akkor matek-kémiás volt éppen, ha jól emlékszem, míg Devich "Dinit" a Pázmányról "csábítottuk át", de ő azóta is kisebb-nagyobb megszakításokkal hűséges volt hozzánk.

A Levszki meghódítja a koleszt

Már az első idényben sikerült a harmadik helyen végeznünk a B-ligában, ami még éppen feljutást ért, vagyis egyből a legjobbak között találtuk magunkat. Akik manapság kezdik az ELTÉ-t vagy vetődnek a kolesz környékére, talán legyintenek, ám akkoriban ez a bajnokság vetekedett jónéhány erős kerületi kispályás sorozattal. A sztárcsapat az FC Maszlag volt (máig legenda a Budaörsi úton...), amelytől szinte mindig kikaptunk, de időnként jó csapatok egész sora jött össze. Ebben a társaságban bravúrnak számított, hogy mindjárt az első A- csoportos szezont bronzérmes pozícióban zártuk. 1998 tavaszán aztán megszületett első bajnoki címünk, amelyet két évvel később egy újabb követett. Szűk kétéves kihagyást követően 2003 tavaszán újra beneveztünk veterán csapatunkkal a bajnokságba, természetesen kiegészítve új játékosokkal. Az eredeti törzsgárdából már csak Jeney Laci, Polgár Tomi, Devich Dénes és jómagam maradtunk, de végül be kellett látnunk, hogy erre már végképp nem futja majd az időnkből, így végleg kiszálltunk a koleszos pontvadászatból.

Budai (Gazd)Ászokból Arany Ászok, majd Levszki

A koleszvonalat tehát nagyjából körvonalaztam, ám a csapat története azért nem intézhető el ilyen egyszerűen. A kispályás foci gondolata – bajnokság keretében – 1991-ben pattant ki bátyám, Ambrus Attila fejéből. Ebben az esztendőben Budai (Gazd)Ászok néven a csapat benevezett a Pünkösdfürdőnél található III. kerületi pontvadászat B-csoportjába. Az igen szerény képességű együttes nevét onnan kapta, hogy ekkor még főleg közgázosokból állt (Attila baráti köre). Két év után aztán otthagytuk az id. Olter László (fogalom a "szakmában!") nevével fémjelzett bajnokságot (az eredményekről inkább ne beszéljünk...), és átnyergeltünk Kelenföldre, ahol a Budai XI SE által szervezett sorozatban indultunk. Itt már Arany Ászok néven szerepeltünk, és egészen 2001 őszéig hűségesek is voltunk a XI. kerülethez. A csapatból egyre inkább kezdtek eltűnni azok, akik – hogy finoman fogalmazzak – csak véletlenül kerültek a focipályára, és helyettük "komoly" múlttal vagy jelennel (NB I tarcsi vagy NB III, megye I) rendelkező ismerősök kerültek. Ennek köszönhetően a kezdeti nehézségek után hamarosan feljutottunk az A-osztályba, ahol azonban a kiugró eredmények rendre elmaradtak. Ennek oka elsősorban a csapat fegyelmezetlensége volt: akadt olyan szezon, amikor a meccsek többségét (időnként kettős) emberhátrányban kezdtük el vagy játszottuk végig. Ezen a mentalitáson szépen fokozatosan sikerült változtatnunk, a bajnokság szervezetlensége és a bírók egyre ellenszenvesebb viselkedése miatt viszont 2001-ben úgy döntöttünk, váltunk.

2002 augusztusáig aztán úgy hozta a sors, hogy csak különböző kupákon, hétvégi tornákon vettünk részt, mígnem "felvételt nyertünk" a Népstadionnál, illetve most már korrektebb, ha úgy fogalmazunk: Puskás Ferenc-stadionnál zajló műfüves bajnokságba, ahová már korábban pályáztunk.

A csapat egyébként 1997 óta rendszeresen indul kisebb-nagyobb erősségű tornákon, kupákon. Már ebben az évben ott voltunk az akkor még gyerekcipőben lévő országos strandfoci- bajnokság mezőnyében, és büszkén állíthatjuk, hogy egyike vagyunk a leghűségesebb csapatoknak, akik azóta is feltúrják a homokot évről-évre. Legnagyobb sikereink 2005 tavaszáig (a nem koleszos csapattal):