Garancsi A. - Polgár T., Suhaji T., Ternyák M. - Szabó Z., Kővári M. - Kaszás R., Ambrus T.

Gólszerzőnk: Kővári

Ha van meccs, melyet szinte mindig az esélytelenek nyugalmával várhatunk, az a Bodigyöngye elleni. A bajnokság sztárcsapata a 2015-ös bronzérem után 2016-ban és 2017-ben is aranyérmes lett, tavaly ráadásul utcahosszal. Az elmúlt három évben sorrendben egy 5-2-es, egy 8-2-es és egy 8-1-es zakót szabtak ránk. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy Barnácz Józsira, Szabó Attira és Szabó Dave-re sem számíthattunk (igaz, Ternyák Miki viszont el tudott jönni), finoman fogalmazva nem sok minden szólt mellettünk az idei első három mérkőzését 19-1-es gólkülönbséggel (!) abszolváló favorittal szemben. (Fotó: archív)

Nos, mint kiderült, ezek azok a meccsek, amelyek miatt az ember soha nem veszíti el a reményét arra, hogy a Levszki bármire képes a világon - pozitív előjellel is! Természetesen a Bodigyöngye kezdeményezett többet, de nagyon szervezetten védekeztünk, és ami külön örömteli volt, hogy a megszerzett labdákat adott esetben igyekeztünk megbecsülni, és veszélyes kontrákat vezetni. Egy ilyen végén a higgadt Kővári Marci meg is szerezte a vezetést a 8. percben, és akkor még nem gondoltuk, hogy ez a találat akár három pontot is hozhat a konyhára. Márpedig elképesztő nagyot küzdöttünk, amit jól jelez, hogy kidolgozott nagy ziccere alig akadt az ellenfélnek, inkább átlövésekkel kísérletezett. Közben több lehetőségünk is adódott a találkozó lezárására, de vagy riválisunk kapusa védett bravúrral, vagy az utolsó megoldásba csúszott hiba. Egy ilyen kihagyott helyzetet követő ellentámadásból egyenlített aztán négy perccel a vége előtt a Bodigyöngye, így az a fura helyzet állt elő, hogy inkább bosszankodhattunk a pontvesztés, semmint örülhettünk volna a pontszerzés miatt. Az elmúlt évek egyik legjobb játékát produkáltuk a csúcsfavorit ellen, bravó fiúk!!!