Garancsi A. - Polgár T., Suhaji T. - Kővári M., Szabó Z., Kaszás R. - Barnácz J., Ambrus T.

Gólszerzőink: Kővári 3, Polgár

Utolsó előtti meccsünknek, az Angyal Bandi elleninek tulajdonképpen annyi tétje volt, hogy ha legalább döntetlent játszunk velük, akkor a záró találkozónkon, a Yard ellen szintén elég lehet egy iksz a bajnoki címhez, de természetesen győzelemre törtünk. Riválisunkkal pár hete úgy végeztünk 3-3-ra, hogy a kulcsembereink többsége hiányzott, és 1-3-ról álltunk talpra. Most csak Szabó Atti és Szabó Dave nem tudott eljönni.

Borzasztóan kezdtük a meccset, hiszen Kővári Marci adott egy gólpasszt az ellenfélnek, vagyis futhattunk az eredmény után. Nagy nyomás alatt tartottuk az Angyal Bandi kapuját, és végül Polgár Tomi kemény lövésével egyenlítettünk, sőt Marci - némi szerencsével - már nekünk szerzett vezetést. Kár, hogy még fordulás előtt egy újabb labdaeladást követően 2-2-re alakult az eredmény. A második félidőben szinte felbillent a pálya, ráadásul a fehér mezesek egyik embere megsérült, így csere nélkül vívták meg a hajrát, de egy kontrából így is ők kerültek előnybe. Alig két perc volt hátra, amikor Marci egalizált, majd egy szenzációs lökettel a győzelmet is kiharcolta. Nem mondhatni, hogy parádézva, de ezúttal is nyertünk, és ha jövő héten, a "bajnoki döntőben" 11 meccsesre nyúlik a veretlenségi szériánk, vagyis pontot szerzünk, meglesz a hőn áhított bajnoki arany! Ha kikapunk, a rosszabb gólkülönbségünk miatt valószínűleg ezüst lesz a vége, de erre ne is gondoljunk...Hajrá Levszki!!!